Beth Reekles: Kissing Booth- Csókot vegyenek!

Sziasztok!

Igazából nem is tudom, mit írjak bevezetőként... Tudom, hogy sokan olvastátok már a könyvet, én is terveztem egy ideje, de nem túl komolyan. Most is gyakorlatilag csak véletlen jutottam el idáig, mert megláttam a könyvtárban. De mindegy, nem húzom az időtöket:

 

Beth Reekles: Csókot vegyenek!

Értékelés: 5/ 4.5

Kiadó: Manó Könyvek Könyvkiadó Kft. 

Kiadás éve: 2013

Fordító: Rézműves László

Oldalszám: 304

Borító: 5/5- bár nem mondom, hogy kifejezetten 'szép', tetszik az egyszerűsége és az, hogy nincs agyonszerkesztve- ettől lesz szerintem egy kicsit sulis hangulatú

A sztori összességében hihetetlenül egyszerű és már-már szinte hétköznapi. Nincsenek benne eget rengető, váratlan fordulatok, egyszerűen elmeséli egy szerelem történetét.Ugyanakkor higgyétek el, nem hiányoznak a felesleges, szappanoperába illő bonyodalmak- én legalábbis ebben az esetben kidobtam volna az ablakon a könyvet (aztán mondjuk ugrottam volna utána, mivel nem az enyém... :D )

Elle

A főszereplőnk Elle (Rochelle/Shelly), akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet. Igazából annyit kell tudni róla, hogy a legjobb barátja- csak barátja- Lee, de egyébként Elle kiskorában szerelmes volt a bátyjába, Noah-ba.

Elle-nek és Lee-nek közös standdal kéne készülniük a közeledő iskolai Karneválra, viszont már minden jó ötletet lestoppoltak. Már-már a műanyag kacsahorgászat mellett teszik le a voksukat, amikor eszükbe jut, hogy akár csóksátrat is nyithatnának!

Lee

Lee elkezdi győzködni a fiúkat, Elle pedig a lányokat, így végül egész sok önkéntes vállalkozik a kicsit furcsa feladatra.

Gőzerővel esnek neki a szervezésnek és a díszleteknek: táblát gyártanak, zenéket válogatnak, és nagyon igyekeznek, hogy időben elkészüljenek. Természetesen Elle és Lee szervezőkként és ötletgazdákként csak felügyelni fognak a csóksátornál, ők maguk nem állnak be... 

Persze a lányokat főképp az érdekli, kik lesznek azok az önfeláldozó srácok, akik csókokat osztanak majd a standnál. Na és mégis ki a suli legmenőbb csávója? Na vajon?

Hihetetlen módon éppen Noah az...

Noah

... aki semmi pénzért nem csinálna magából ekkora hülyét. Ja, és egyébként nagyon önzetlen is, mert nem akarja elcsalogatni a többi sráctól a "vásárlókat".
Noah egyébként amellett, hogy jó tanuló, még élsportoló is, így igazi mintadiák lehetne, ha nem keveredne annyi balhéba. Tipikus macsó, aki nem a kedvességéről híres, így nem kis meglepetést okoz akkor, amikor egy keményre sikeredett buli után JÓZANUL istápolgatja öccse barát(nő)jét. Elle-nek is furcsa a helyzet, és csak annyi sül ki belőle, hogy többet veszekednek annak ellenére, hogy picit nyilván közelebb is kerülnek egymáshoz. A lány sem biztos abban, hogy egyáltalán érez-e valamit iránta, de nem is törődik vele igaz-n, elvégre ő akkor is csak Lee legjobb haverja. Noah maga is megmondta, hogy olyan számára, mintha a kishúga lenne.

Ezért az illusztrációért előre elnézés kérek :D

Aztán elérkezik a karnevál. Elle és a többiek éppen időben készülnek el a csóksátorral, aminek messze a legnagyobb forgalma lesz a standok közül.
Elle és Lee ügyelnek, hogy minden rendben menjen, aztán az egyik lány meglátja az "exét" az előtte kígyózó sorban, ezért arra az egy csókra Elle ül a helyére... De rögtön kiderült, hogy nem a lány exéről volt szó, egyszerűen csak beijedt, amikor meglátta maga előtt a fiút, akiért minden csaj epekedik- igen, Noah-t. Shelly is legszívesebben világgá rohanna, de már nincs visszaút.
A hosszúra sikerült kétdolláros csókot később egy újabb követi, majd pedig még egy, és elkezdődik kettejük kapcsolata.

Igen ám, de te mégis hogy vallanád be a legjobb barátodnak, hogy a tesójával kavarsz? Shelly is ebbe a dilemmába esik, és a végére már nyakig benne lesznek mindketten Noah-val.
A legtöbb konfliktus a könyvben ebből adódott, és tényleg örültem, hogy nem volt több, mert nekem az már nagyon elcsépeltül hatott volna.
Azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a végén nem fogsz a párnádba temetett arccal fuldokolni a zokogástól, erre már a fülszöveg is rávezet. Ugyanakkor tetszett, hogy nem volt egy hatalmas hetedhét országra szóló hepiend, és még csak nem is ért véget teljesen a történet. 17 évesen még bármi történhet, közel sem biztos, hogy Shelly és Noah a nagy Őt találták meg egymásban, ez egyszerűen csak kettejük története- ami ki tudja, hány évig tartott még utána?

Egy kis extra- két másik borító
Először nézzük meg azt, amelyik a magyar kiadásra is került. Tényleg nem a legszebb, nem a legvonzóbb és még sorolhatnám, de ez tényleg baj? Ez egy egyszerű sulis tiniregény, ami- mint mondtam- szerintem nem feltétlen egy életre szóló szerelmet mutat be. Én úgy gondolom, hogy ehhez nem egy agyon pohotoshopolt borító kéne tökéletesre retusált bőrű emberekkel. Ez sokkal természetesebb. Ha megnézitek a fiú és a lány arcát (már amennyi látszik belőlük), nem a mindent elsöprő szenvedélyt látjátok, egyszerűen csak csókolóznak, de azt élvezik. Oké, ezt most elég furcsa kielemezni, de nem baj, tényleg ezt gondolom.

A második (jobb oldali) borítóval sincs igazán semmi bajom, és egy előnye például az, hogy a fiúnak egy kicsit több köze van a könyvbéli Noah-hoz, például sötét a haja, és (gondolom én) a "szemébe lóg". Egy kicsit talán jobban tetszik a magyarnál, főleg azért, mert a modellek ugye jobban hasonlítanak az általam elképzelt szereplőkhöz, de hogyha ezt a képet látom, akkor már nem a karneválos csók jut eszembe, hanem mondjuk az egyik Noah szobájában. Ez egyáltalán nem baj, de hogyha az első mellett kéne érvelnem, akkor azt hoznám fel. Jobban illik a történethez és a címhez. Azt viszont nem vitatom, hogy a második tényleg szebb.

És akkor jöjjön egy harmadik- amitől rosszul vagyok az előző kettő után.
Egyszerűen mintha csak találomra kiválasztottak volna egy képet, amin a csajnak fekete haja van. Rengeteg könyv borítója nagyon hasonló, nekem még az effektek is nagyon szokványosnak tűnnek.Emellett, hogyha ránézek, nagyon nem olyan érzésem támad, mint a könyv olvasása közben- bár ez nagyjából az előző változatra is igaz-, szerintem teljesen más a hangulata, mint amilyennek lenni kéne.

Szóval ha nekem kellett volna döntenem, akkor az első kettőn gondolkoznék, de nézzétek meg ti is, és döntsétek el, melyik tetszik nektek a legjobban. Oké, persze, hogy változtatni nem tudok, de azért írtam meg ezt a borítós részt, mert nagyon sok helyen olvastam, hogy az, amit a magyarhoz választottak undorító és ronda, nekem viszont egyáltalán nem ez a véleményem. :)
A véleményem

Mint mondtam, tényleg egy teljesen hétköznapi történet, ami akárkivel megtörténhetne- persze talán egy kicsit más körülmények között. Ez a tulajdonsága tényleg nagyon tetszett a könyvnek, nem éreztem úgy, hogy túl lenne bonyolítva. Egyszerűen csak jó volt olvasni.
Egy dologban kételkedek: Noah tényleg az a fiú, aki sorba áll egy csóksátornál? Mert elvileg nem tudhatta, hogy Elle lesz ott, csak útközben váltotta le a lányt, aki eredetileg ott ült. Akkor Noah már bent állt a sorban. Ez az egy részlet sántít nekem egy kicsit, de végül is az egész könyv erre épült, hozzá kell tenni, hogy nagyon jól, így jó szívvel szemet hunytam felette- ahogy szerintem mindenki más is.
Alapjában véve az ötlet is nagyon egyszerű, és szinte magától adódik minden történés, de ez annyira nem zavart. Egy röpke délután  alatt végeztem a könyvvel, ami nem sikerült volna akkor, ha nem érdekel.
Azt őszintén nem értem, hogy miért aratott ilyen hatalmas és elsöprő sikert, bár ötleteim lennének. Mindenesetre nekem nem lett a kedvencem. Hozzá kell tenni, hogy én ezzel a szóval már egyre óvatosabban bánok, mert kezdem úgy érezni, hogy túl sok könyvre aggattam már rá ezt a felettébb megtisztelő kinevezést.
Annak nagyon örülök, hogy végre elolvastam, egyáltalán nem is bántam meg, hogy rászántam a tegnap délutánt, mert tényleg jó könyv, csak még azt nem tudom, mennyire maradandó. Mármint olyan értelemben, hogy például fél év múlva mennyire fogok emlékezni belőle? Mert a nagyon jó könyvek mindig nagyon jól megmaradnak, például a Gyönyörű sorscsapás minden mozzanatát fel tudnám idézni a mai napig. :D