Rebecca Donovan- Elakadó lélegzet

Sziasztok!

Igen, tudom, már tartozom pár napja ezzel az értékeléssel, de egyszerűen nem volt időm hétvégén. Most viszont itt van, és már a blogon! :)

Nem tudom, mennyire tudjátok, de talán már említettem, hogy otthon magamnak egy kis füzetbe mindig jelölöm magamnak, hogy mennyire tetszett az adott könyv. Ezeket nem szoktam sűrűn megosztani veletek, de mostantól igyekszem  :) A lehetséges "pontszámok" egyébként: 1,2,3,4,5,5*,5***, illetve néha ezek között, tehát például 4/5. Hozzátenném, hogy kettest életemben egyetlen egy könyvnek adtam eddig, annál rosszabbat pedig sosem.

Tehát:

Rebecca Donovan- Elakadó lélegzet: 5/5***
Kiadó: Maxim (Dream- válogatás)
Kiadás éve: 2013
Fordító:Sóvágó Katalin
Oldalszám:496

A történet és a főszereplők

Adott nekünk Emma. Hogyha az osztálytársa le

Emma

nnél, valószínűleg számodra tipikusan ő lenne az a lány, aki csak úgy van. Aki visszahúzódó, vagy talán csak beképzelt, mert valami okból feljebbvalónak hiszi magát a jó tanulmányi és sporteredményei miatt. Ja igen, nagy valószínűséggel övé lenne az ügyeletes stréberi cím is az osztályodban. Egyébként egy szép lány, pláne, ha a legjobb barátnője kezelésbe veszi, de eleinte nem igazán tűnik fel senkinek.
Na igen... De mégis miért ilyen? Miért visszahúzódó, miért tanul és sportol annyit, és miért tartja távol magát még a fiúktól is? Talán ez az a pont, ahol a hasonló- valós- esetekben magunkba kellene nézni, és elgondolkodni. Merthogy mindennek megvan az oka. Ahogy itt is. Emma édesapja meghalt, az anyja pedig ezt nem tudta feldolgozni, és az alkoholizmusba menekült, így a lányt elvették tőle. Gyámként a nagybátyját, Gerorgeot és a feleségét, Carolt jelölték ki.

Higyjetek nekem, el nem tudjátok képzelni Carol kegyetlenségét, amíg nem olvastátok a könyvet. Legalábbis remélem, hogy nem tudjátok. Komolyan mondom, nincsenek szép szavak arra, hogy  milyen egy mocskos és képmutató ribanc. Szó szerint megkeseríti Emma életét: mindenért veri, ordít vele, és embertelenül ronda dolgokat vág a fejéhez. Nem is utálja, egyenesen rühelli a lányt, élősködőként tekint rá, és még azért is bünteti, ha véletlenül boldog. Emma csak tűri is tűri, miközben az olvasók ha tehetnék, személyesen pofoznák fel a nagynénjét (és elég sokszor azért a nagybátyját is). A lány nap mint nap retteg és sír, mégsem tud lépni semmit, és nincs meg a lehetősége, hogy kiálljon magáért.

Sara

Éppen ezért nem is csoda, hogy Emmának egyetlen barátja van csupán: Sara, aki konkrétan a suli legmenőbb csaja, de mégsem szállt el magától, és meglát valamit Emmában, amit a többiek nem. Ő az egyetlen, aki tud valamicskét a lány szörnyű, embertelen életéről, de még vele sem tud teljesen őszinte lenni, és sokszor hazudik neki a kék-zöld foltokkal és sebekkel kapcsolatban, noha Sara mindig tudja az igazságot, ha nem is egészen pontosan. Szeretne segíteni neki, de nem tud. Emma nem akar bárkinek is szólni, mert félti az unokatestvéreit. Carol és George ugyanis őket tényleg szereti, rendesen törődnek velük, és Emma nem élné túl, ha ők is család nélkül maradnának, mint ő. Így Sara hallgat, és inkább amikor csak tud, falaz a barátnőjének, ellátja azzal, amivel  tudja, hordja suliba, és megtesz mindent azért, hogy egy kicsit is jobban érezhesse magát.
Mindeközben Emma persze igye
kszik minél kevesebbet otthon lenni, ezért jár annyi szakkörre. Emellett tudja, hogy az egyetlen esélye a kiemelkedésre az, hogy ha tanul és ösztöndíjat szerez, mert esélytelen, hogy Carolék fizessék az egyetemi tandíját.

És persze mint mindig, itt jön képbe a szerelem. Miközben esténként Emmával együtt sírunk, és imádkozunk, hogy legyen már vége, napközben azért szurkolunk, hogy legalább Evannel, az új fiúval összejöjjön neki, és egy kicsit végre boldog lehessen. Igen ám, de mi van, ha rájönnek akár csak arra is, hogy Emma komolyan barátkozik valakivel? Szerintetek egy ilyen kegyetlen nő engedi, hogy a férjének az unokahúga boldog lehessen? Mert nem. és ezt világosan, eszméletlenül undorító szavakat használva Emma értésére is hozza. Evan pedig erről eleinte mit sem sejt. Szóval egy ideig menne a szokásos szerelmi huzavo
na, persze csak ha nem ismernénk Emma háttértörténetét. Bosszantó tudni, hogy mi miatt vesznek össze és távolodnak el egymástól újra és újra, valamint hogy Emma miért keveredik egyre rosszabb helyzetekbe mind a fiúk, mind minden más terén. Eközben pedig természetesen rendre mi is beleszeretünk Evanbe, aki mindenáron próbálja megérteni a lány helyzetét és segíteni neki, még ha ő nem is akarja.A vallomásai pedig nagyon cukik és szívbemarkolóak. :)

Fantasztikus, ahogy az írónő megjeleníti ezt a világot, ami igazából szerintem mindennapi lehetne, ha észrevennénk, mi van körülöttünk. A könyv felépítése már alapból jó, megvan benne minden bonyodalom, ami kell, de ezt még megfűszerezi egy rémisztően aktuális témával, amiből nem árt tanulni.



Személyes véleményem 
Amint elolvastam, rögtön ment a kedvencek közé a Molyon. Komolyan mondom. imádtam! Megvan az a kicsit "beteg" és depis hangulata, de én szeretem az ilyen könyveket, mert úgy érdekesek, izgalmasak és szívbemarkolóak, hogy közben tökéletesen valósághűek maradnak. Volt, hogy majd' felrobbantam olvasás közben és volt, hogy eszméletlen jókat mosolyogtam. Mert tényleg minden megvan benne. Ugyanúgy a humor, mint a dráma.
Nem tudom, én voltam-e csak így vele, de rosszul voltam a címtől. Körülbelül mintha körülnéznék a nagymamám könyvespolcán. De igaz, a Gyönyörű sorscsapásról is ez volt a véleményem, mégis a kedvencem lesz, így ettől sem tartottam nagyon. Most már tudom, hogy a Dream-válogatás iszonyatosan jó! Mindent imádtam benne, és nem tudom, hogy bírom ki a folytatásig (Visszafojtott lélegzet), ami...
 

érkezik a Könyvfesztiválra!!!!

(április 24-27)