Veronica Roth: A Hűséges

Sziasztok!

Tudom, sokan olvastátok már A Beavatott trilógia harmadik kötetét, én sem most fejeztem be, de halogattam az értékelését. Azt már az elején el kell mondanom, hogy az első könyv által feltett mércét számomra egyik folytatás sem tudta megugrani, de még megközelíteni sem, és emiatt nagyon csalódott voltam. De csak szép sorjában.

 

Veronica Roth: A Hűséges

Értékelés: 5/4

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2014

Fordító: Logos

Oldalszám: 451

Eredeti cím: Allegiant

A könyv

A Lázadó végén ugye felbukkant Edith Prior, de természetesen az már nem derült ki, hogy pontosan ki is ő. Ennek megfelelően ezzel kezdődik a regény, ott, ahol az előző abbamaradt: próbálnak rájönni, mi köze lehet Trishez azon kívül, hogy közös a vezetéknevük.

Újdonság, hogy az előző könyvekkel ellentétben- ahol mindent Tris szemszögéből élhettünk át- most egy váltott E/1-es szerkesztéssel találkozunk, nem meglepően a második mesélő Tobias lett. Nem mondom, hogy ellene vagyok ennek a szerkesztésmódnak, mert meg lehet írni nagyon jól, de én rengetegszer nem tudtam, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Ha fáradt voltam, esélyem nem volt nyomon követni a folyamatos váltakozást, és ez kifejezetten idegesített, ilyenkor mindig vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, a fejezetszám alatt Tris vagy Tobias neve szerepel-e?

Amint ezen a problémán túlléptem, jött az újabb: elkezdtem unni. Ne ijedjetek meg, nem volt olyan tragikus a helyzet, de annyira vágytam volna arra, hogy lebilincseljen és magával ragadjon a sztori, ennek ellenére egyszerűen csak olvastam és tudomásul vettem a dolgokat. Nem éreztem semmi pluszt, ami miatt most áradoznom kéne róla. Volt, hogy percenként abbahagytam és felálltam, aztán vissza, egyszerűen nem tudott lekötni. Aztán szerencsére voltak pörgősebb részek, de akkor is jobbat vártam volna.

Nem szeretek hasonlítgatni, de ennél a sorozatnál már másodszor teszem: az Éhezők Viadala-trilógiából is az utolsót, A Kiválasztottat szerettem a legkevésbé, valószínűleg a lázadás miatt. Egyszerűen nem volt olyan izgalmas, mint az első kettő könyv, amik a Viadalokon játszódtak. Ebben az esetben pedig az írónő két teljes regényt szentelt a csoportrendszer megszüntetéséért indult lázadásnak, forradalomnak. Én talán ezt éreztem kicsit soknak.

De nem csak rossz oldalról szeretném megközelíteni a regényt. Rengeteg minden tetszett benne, és sokszor meg is nevettetett. 

Tris és Tobias kapcsolata egyre inkább elmélyült, egyre inkább éreztem azt, hogy ők már nem egy friss szerelmespár, hanem tényleg, igazából összetartoznak. Néha már-már mint a nyugdíjas házasok. Na jó, talán egy picit kevesebbet veszekedtek, de azért vitából sem volt hiány. Viszont nagyon aranyos volt, hogy bármilyen probléma merült fel, nem két külön, hanem egy emberként tekintettek magukra és igyekeztek őket úgy megoldani, hogy az kettejüknek legyen jó. Hangsúlyozom, hogy igyekeztek, és ez nem minden esetben jött össze.

Így az utolsó részben már egyáltalán nem kellett hiányolnunk a szerelmes jeleneteket, ami szerintem csak jót tett a történetnek. Azért nem szabad elfelejteni, hogy Tris (vagyis inkább még Beatrice) 16 éves kamaszként kezdte A Beavatott elején, mostanára viszont többé- kevésbé felnőtt nő lett belőle Tobias oldalán- igaz, ő sem sokkal idősebb a lánynál. Egyre inkább éreztem, hogy végre gondolkodnak a szereplők, mielőtt cselekednek, de persze voltak olyan esetek, amikor szokás szerint a falba vertem a fejemet- képletesen értve persze. ;)

Ami viszont leginkább tetszett és megmaradt az az, hogy nagyon sok értelmes mondat volt benne. Oké, ez talán most elsőre így értelmetlenül hangzik, de imádom azokat a könyveket, amikben nem csak egymás mellé vannak pakolva a szavak, hanem mögöttes tartalmuk is van, és látszik, hogy át van gondolva a szöveg. Ennek pedig szerintem a regény maradéktalanul eleget tett.

Íme néhány kedvenc idézetem a könyvből:

"Úgy látom, ha valaki vét egy másik ember ellen, mindketten tovább cipelik ennek terhét. A fájdalom súlya ránehezedik az érintettek vállára. A megbocsátás ennek megfelelően annak a választását jelenti, hogy egymagad akarod viselni mindezeket a terheket."

" – Nem vagyok különleges ember- mondom. – Én is szeretek bántani másokat. És meghozom akár a legkegyetlenebb döntéseket is. Csak az a különbség köztünk, hogy én nem mindig teszek így. Te viszont kivétel nélkül minden esetben. És ez az, amitől gonosszá válsz."

" Nem azért hiszünk dolgokban, mert jobbá teszik az életünket, hanem azért, mert igazak."

" Őszintének lenni nem azt jelenti, hogy kimondhatsz bármit, amit és amikor akarsz, hanem hogy igaz az, aminek a kimondására elszánod magad."

 "A Bátrak merészek, de kegyetlenek, a Műveltek értelmesek, viszont hiúk, a Barátságosak békések, ám passzívak, az Őszinték egyenesek, de meggondolatlanok, az Önfeláldozók pedig önzetlenek ugyan, ámde szeretnek kötözködni."

 Nem tudom, mondanak-e ezek nektek valamit, de számomra amolyan elgondolkodtató aranyköpések, amik miatt érdemes elolvasni egy könyvet. Jó, nem csak ezek miatt, de bevallom, az ilyen mondatok miatt kapta meg a könyv a 4 pontos értékelés, amúgy elgondolkoztam volna egy picit kevesebben...

Végső soron elvoltam a sztorival, elvoltam a szereplőkkel, de igazából nem vagyok szomorú, hogy véget ért a sorozat, egyedül az aggaszt, hogy mennyivel jobb lehetett volna. Annyira imádtam az első részt, hogy azt elmondani nem lehet, de a másik kettőt még hatásvadásznak sem igazán mondanám, egyszerűen csak sokkal alacsonyabban volt a színvonaluk minden tekintetben (szerintem). A végkifejlet pedig... Számítottam rá, valahogy éreztem, hogy nem lesz teljesen szokványos, de még azt sem tudtam megérteni. Oké, az tetszett, hogy íz írónő próbálta egy kicsit egyedivé tenni a sztorit, de akkor sem tetszett a vége. Igaz, ehhez hozzá kell szokni, a valóságban sincs minden van gumicukorból... :D

Összességében azt gondolom a sorozatról, hogy az alapötlet zseniális és utánozhatatlan.Tényleg hatalmas rajongója lettem az első résznél, és ezen a számomra kiábrándító folytatások sem tudtak változtatni. Biztos elolvasom majd Négyes kiegészítő kötetét/novelláját is, és ezer százalék, hogy megnézem a többi filmet is, és valószínűleg újraolvasom majd az összes könyvet. Ha jobban összeáll minden, hátha jobban fog tetszeni kereken a történet.

Minden esetre emelem a kalapom a fiatal írónő előtt, és tökéletesen megértem, hogy világshírnévre tett szert annak ellenére, hogy a folytatások lehettek volna egy kicsit jobbak is. :)