2014. augusztus 28., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Sziasztok!

Már megjelent az Opál, ma meg is kaptam, de rájöttem, hogy csak az Obszidiánról írtam még értékelést, úgyhogy- hogy ne maradjon ki egy rész sem-, "gyorsan" véleményezem az Ónixot is. Természetesen újraolvastam, ugyanúgy, mint az Obszidiánt, úgyhogy azért most is elég frissek az élmények. :)
Az első rész értékelése tele volt extrákkal- zeneválogatás, trailer stb.-, ez most csak egy hagyományos vélemény lesz, de nyilvánvalóan SPOILERES az Obszidiánra nézve, ezért akik még nem kezdték el a sorozatot, azok az előbb belinkelt értékelést olvassák el.


Eredeti cím: Onyx
Sorozat: Luxen (#2)
Írta: Jennifer L. Armentrout
Fordította: Miks- Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 470
Folytatás?: van
Eredeti borító?: igen

 Fülszöveg


Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…



A könyv

Jennifer L. Armentrout szereti a függővégeket,  erre rájöttem. Az Obszidián Katy meggyógyításával ért véget, és az Ónix itt veszi fel a történet fonalát, nem történik semmi különös a két könyv között. 
Természetesen az, hogy Daemon gyakorlatilag visszahozta Katyt, nem marad következmények nélkül.
Az eddigi problémájuk- az, hogy a lány ragyogott a földönkívüliek, köztük az arumok számára- semmisnek tűnik ahhoz képest, amivel most kell szembenézniük. Katyn ugyanis egyre furcsább tünetek jelentkeznek, és egyre furcsább dolgokra lesz képes. Már-már mintha ő maga is luxenné változna, csakhogy nem tudja irányítani a képességeit. Lehet, hogy a luxenek nem véletlenül nem szoktak embereket gyógyítani?
De ha így is van, mindenképpen el kell titkolni a dolgot a Védelmi Minisztérium elől- ha megtudnák, Katy és Daemon is könnyen Dawsonék sorsára juthatnak. Ahogy egyre több párhuzam mutatkozik az ikrek történetében, szép lassan kezdik gyanítani, hogy mi történhetett Bethanyvel és Dawsonnal is. De biztosan halottak?
Rengeteg titokra derül fény a könyvben, és még több rejtély marad megoldatlanul, miközben a luxenek ismét felveszik a harcot az arumokkal, és próbálják kideríteni, mi is a védelmisek valódi célja.

Véleményem

Imádtam a könyvet, de megintcsak nem tudom el mondani, hogy konkrétan miért. Sőt, nem is imádtam, még mindig imádom. Szerintem ötödszöri, tizedszeri és huszadszori alkalommal is ugyanúgy élvezném a történetet, a humort és mindent, amitől ez a könyv ez a könyv.
Szükséges egyáltalán még egyszer leírnom, hogy mennyire imádtam Daemon humorát? Meg mindenét? Szerintem teljesen felesleges. Hihetetlen, hogy tényleg akárhányszor olvasom, jóízűeket nevetek a beszólásain, de ugyanakkor elolvadok a vallomásaitól. 
Katyről továbbra is az a véleményem, hogy egy tipikus főhősnő, de legalább nem az idegesítő fajtából. Tetszik, hogy néha a sarkára áll, tetszik, hogy könyvmoly és blogger, de azért természetesen Daemon az, aki miatt ennyien olvassák a sorozatot. (Nem is tudom, van egyáltalán olyan könyv, ahol a főhősnőt szeretjük? Tudom, hogy semmi gond azzal, hogy a lányok a fiú szereplőkbe zúgnak bele, ne is legyen másképp, de mondjuk van olyan könyv, amiben a fiúk lesznek a lány rajongói? Vagy a hímnemű olvasók nem rajonganak?).
Imádtam, hogy Dee néha már-már elkezdett némi hasonlóságot mutatni a bátyja iránt. Lehet, hogy ezeket csak én vettem észre, mindenesetre például amikor a sok szexelésről beszélt, az rettentő aranyos volt. Akkor is, ha most ez így nem hangzik annak.
Emlékeztek, hogy a Breaking Dawn-ban hogyan tisztázták Renesmee- mondjuk úgy- helyzetét? Alice és Jasper elmentek, hogy találjanak valakit, aki a kislányhoz hasonló, és alátámaszthatja, hogy semmi veszéllyel nincs a vámpírokra. Itt is hasonló volt a helyzet, csakhogy Katyt kereste meg az a bizonyos "mutáns", és tény, hogy a lány így tudott meg rengeteg mindent arról, hogy mi történik vele. De sok ember nem az, aminek látszik...

Sokan áradoztak a könyvről, és mondogatták, hogy na ez az, erre vártak, és sokkal jobb volt, mint az Obszidián. Hogy őszinte legyek, én nem éreztem jelentős különbséget, igazából számomra ugyanolyan volt a két könyv. Azt hozzá kell tenni, hogy mindkettőt imádtam, és nekem már az Obszidiánból sem hiányzott semmi. Szerintem az Ónix hozta ugyanazt a szintet, izgalmas, jól átgondolt, jól megírt és szörnyű függővéggel befejezett regény volt. Illetve még mindig az. ;) Emlékszem, hogy amikor elolvastam, a vége felé már faltam az oldalakat, és az utolsó sor után még mohón lapoztam tovább. Nem tudtam elképzelni, hogy az legyen a vége- márpedig de, az volt. Komolyan mondom, az Opál megváltás volt a hosszú várakozás után (nem mintha az nem kapott volna egy csinos kis idegtépő függővéget), úgy  vetettem rá magam, mint aki hónapok óta nem látott könyvet (azt hiszem, ez a hasonlat a "mint aki hónapok óta nem evett"- változatban hatásosabban hangzik).
Visszatérve az Ónixra: fantasztikus. Szó sincs arról, hogy az írónő megírt egy jó könyvet, a többi meg csak a siker meglovagolása, mert nem, igenis átgondolt történet a folytatás is. Nem is szaporítom tovább a szót, mert fölösleges. Az értékelésem:

5/5***




Mi is az az ónix?

Azt már tudjuk, mi az az obszidián, úgyhogy pár szóban ismerkedjünk meg az ónix fogalmával is, hadd örüljenek a föcitanárok. ;)

  • Kemény, erezetes ásvány.
  • Kvarckristály.
  • Egymást váltó fehér és fekete rétegekből épül fel.
  • Féldrágakő.
  • Felhasználják ékszerekhez, de akár bútorokhoz is (pl. asztallap). 
Ennyit talán meg tudunk jegyezni, bár az ónix legfőbb jellemzője kétségtelen az, hogy nincs éppen jó hatással a luxenekre. :)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése