James Dashner: Az Útvesztő

Sziasztok!

A napokban került a mozikba a 20th Century Fox egyik újdonsága, a The Maze Runner, magyarul Az Útvesztő. A közelgő premier biztatott arra is, hogy végre beszerezzem a film alapjául szolgáló regényt, és mennyire, de mennyire nem bántam meg...!

 

Írta: James Dashner

Eredeti cím: The Maze Runner

Eredeti megjelenés: 2009

Fordította: Tosics Dávid és Wiesenmayer Teoóra

Kiadta: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012 (filmes borítóval: 2014)

Oldalszám: 366

Folytatás?: lesz (Tűzpróba)

Amit tudni érdemes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvelő, aki nagyon nem szerette a munkáját. Elhatározta hát, hogy ír egy könyvet. Így is tett, és a regény akkora sikerekre tett szert, hogy egy stúdió úgy döntött, életre kelti az író karaktereit. Dióhéjban ennyi a sikertörténet.

A szerző

És így jutottunk el oda, hogy már a mozikban is részesei lehetünk az Útvesztő lenyűgöző történetének. A projektet egy zöldfülű rendező kezébe adták, aki próbált minél jobban megfelelni a közönség igényeinek, éppen ezért közvélemény -kutatásokat végzett Twitteren arra vonatkozólag, hogy milyen jeleneteket szeretnének a rajongók mindenképp látni a filmben, mely színészeket látnák szívesen a moziban, de még olyan is akadt, aki ezen a felületen keresztül jelentkezett a castingra. És lássatok csodát, egyikük meg is kapta Chuck szerepét!

Persze a legtöbben valószínűleg Dylan O'Brien (Teen Wolf: Stiles) nevére kapjátok fel a fejeteket. Nem tagadom, én is csak azért figyeltem fel a készülő filmre- és a könyvre- már hónapokkal ezelőtt. Én a Teen Wolf stábjának egyik legtehetségesebb színészének tartom, és nagyon örülök, hogy végre egy ilyen nagyszabású, teljesen más jellegű dologban is megmutatja magát.
A filmben rengeteg változtatás van a könyvhöz képest, és a rendező el is ismeri, hogy ez teljesen szándékos volt. Ő nem lemásolni akarta a regényt, hanem alapul venni a filmhez. Lehet, hogy egy olyannak, aki a könyvvel szeretett be a történetbe, csalódásokat fog hozni a mű, de mint előbb mondtam, a főbb jeleneteket igyekeztek megtartani.  Persze nem lehet megfelelni mindenki igényeinek, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy lesz, aki isteníteni fogja ezt a mozit, de olyan is, aki épp az ellenkező véleménnyel lesz (van) róla.

(Az infók egy részét a Mozimánia magazin aktuális számából lestem, ami egyébként pár napig még kapható az újságárusoknál- mellékletként egy hatalmas Útvesztő-plakáttal!)

Fülszöveg

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

„Üdv a Tisztáson!”

A könyv

A fülszövegek gyakran hatásvadászok, és teljesen más képet festenek az adott könyvről, ebben az esetben viszont szerintem nem kell túlrészleteznem a történetet, elég, ha elolvassátok a könyv hátulját, a többi már csak spoiler lenne. Nem akarok ismételni a fenti dőlt betűs szöveget, úgyhogy jöjjön a tényleges értékelés, elég hosszú lesz az is. :)

Véleményem

Amikor letettem és becsuktam a könyvet, Molyon nem tudtam mást írni, mint hogy "VESZETTül jó volt". (Aki már olvasta a könyvet, az érti ezt a megfogalmazást.) Rengeteg könyvet olvasok egy évben, de mindig vannak olyanok, amik kitűnnek a kígyózó listából, és Az Útvesztő ilyen volt. 

A piac tele van romantikus könyvekkel. Akármilyen is a történet, akármi a mozgatórugója, mindig akad benne szerelmi szál, bár ha van olyan jó az alapsztori, akkor szerinte teljességgel felesleges a szappanopera (ezt majd a következő, A tigris utazása értékelésemben bővebben is kifejtem). James Dashner esetében viszont a könyv 90%-ában még csak nem is volt női szereplő!!! És nem, ez semmilyen hiányt nem szült. Maga Thomas is csak akkor ébredt rá, hogy nincs lány a Tisztáson, amikor rátalálnak Teresára a liftben.És akkor most mondjátok el nekem, mekkora író zsenialitás kell ahhoz, hogy ennyira fenntartsd az olvasó érdeklődését? Hogy ahhoz, hogy feltűnjön neki ez a furcsaság, az arcába kell ordíttatni az összes többi szereplővel, hogy "Ez egy lány!"? Igen, Teresa megjelenésével annyi Thomas kényszerű cölibátusának, de még ekkor sem csap át a történet egy szenvedélyes-szerelmes akármibe, pedig egyáltalán nem lenne nehéz oda jutni, ha az ember kizárólag fiúk között él, aztán pedig betoppan egy lány, aki nem mellesleg folyamatosan Thomas nevét ismételgeti. De nem, nincs semmi felesleges drámázás és kitérő, a történet gördülékenyen halad tovább az előre lerakott síneken. Nincsen mellékvágány.

A háttérben ott van Teresa! :D

Rengetegen, de tényleg rengetegen hasonlítják a sztorit az Éhezők Viadalához illetve A Beavatotthoz. Tény, hogy vannak hasonlóságok, ami elkerülhetetlen, de ettől még nem egy kaptafára készültek. Három különböző, egyenként is zseniális alapötletről beszélünk, amik aztán a szerzők bravúros írásmódjával, lenyűgöző stílusával és sok-sok munkával kiegészülve eljutottak a sikerlisták csúcsára.

Egy előnye viszont Az Útvesztőnek is származik ebből a hasonlítgatásból: mindkét film és könyv nagyon népszerű, ezért már eleve jó esélyekkel indul.

Amikor a könyv első lapjainál jártam, folyamatosan szörnyülködtem. Biztosan ti is voltatok már labirintusban- akár egy palota kertjében, akár egy állatkertben, nem számít, de talán már ti is eltévedtetek.(Főleg kisgyerekként, de) mekkora trauma az, amikor nem tudod, merre indulj, és folyamatosan zsákutcákba szaladsz? Esetleg például egy osztálykiránduláson vagy, egyedül maradtál, és félsz, hogy otthagynak a többiek? Csakhogy ez az eset merőben más. Tudod, hogy valaki meg fog keresni, ha van egy kis józan eszed (és mondjuk nem első osztályos vagy), akkor tudod, hogy legkésőbb a névsorolvasásnál feltűnik majd a hiányod, és visszamennek érted. 

Az Útvesztőben viszont minden gyerek magára maradt. Nem tudják, van-e egyáltalán bármiféle névsor, amin szerepelnek, emlékszik-e rájuk bárki is? Csak egymásra hagyatkozhatnak, nem emlékeznek semmire a kinti életükből. Nem tudják, vár-e valaki egyáltalán rájuk odakint, de abban biztosak, hogy segítséget senkitől sem remélhetnek. Nekik maguknak kell megtalálni a kiutat- már ha egyáltalán van olyan. Van olyan, aki már két teljes éve az Útvesztő foglya. Rengetegen meghaltak már, de havonta, egyesével mindig érkezik utánpótlás. Mindenkinek megvan a maga feladata, a gyerekek gyakorlatilag egy miniállamot, egy kis közigazgatási rendszert hoztak létre az Útvesztő kellős közepén. Még egyszer hangsúlyozom: gyerekekről beszélünk, van köztük, aki még csak 12 éves! Mindenkinek meg kellett tanulnia valamit. Van, aki főz, van, aki az állatokkal foglalkozik (igen, le is vágja őket), van, aki gyógyít, és még sorolhatnám, de a legfontosabb a Futárok munkája, nem meglepő, hogy Thomas is ide szeretne beállni: ők derítik fel ugyanis napról napra a változó Útvesztőt. Rengetegen meghaltak már közülük, hiszen aki kint maradt éjszakára, azt könyörtelenül megölték a Siratók, a labirintus szörnyei. A falakat sem feltérképezni, sem megmászni nem lehet. Akkor mégis miben reménykedjenek?

Azt hiszem, ezt a drámai ömlengést éppen ideje abbahagynom, igaz? Visszatérve a könyvre: egyszerűen zseniális. Amikor megvettem, fiúkkal voltam a könyvesboltban, és igazából ők lelkesedtek leginkább, hogy mekkora menő film lesz ez meg minden, én meg egy kicsit elbizonytalanodtam, mert nem vagyok annyira oda az akcióregényekért, de úgy voltam vele, hogy végső esetben majd elnézegetem Dylan O'Brient a borítón. Nézegettem is eleget, de a történet még a borítót is felülmúlta. Én megkockáztatom, hogy ebben az évben ilyen jó könyvet még nem fogtam a kezemben.  Egyre inkább gondolkozom azon, hogy kik lesznek a szilveszteri toplistám élmezőnyében, de ez az egy könyv nem kérdéses, az biztos. Annyira üdítő volt végre valami különlegeset, egyedit és izgalmasat olvasni! Legszívesebben- hogyha nem kérte volna kölcsön már most minimum 10 ember- azonnal újra nekiállnék.

Kell ezt a könyvet pontoznom? Mert szerintem már ti is kitaláltátok:

5/5***

Minden pontot és minden csillagot megér. És az egészben az a pláne, hogy elvileg szeptember végén érkezik a második rész is!