Már hétvégén elolvastam a Végzet Ereklyéi zárókötetét, de annyi minden összejött, hogy a bejegyzésig nem jutottam el vele. Hogy minél hamarabb közzétehessem a kritikát, ezúttal nem is bontom külön tartalomra és véleményre az értékelést, mert úgy gondolom, hogy aki már eljutott idáig a sorozatban, az nagyon benne van a sztoriban, tudja, történetileg mire számítson, aki pedig nem tart még itt, az zárja be gyorsan ezt az ablakot! :) ;)
Eredeti cím: City of Heavenly Fire
Eredeti kiadás éve: 2014
Fordította: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 663 (kemény kötésben 734...?)
Kiadás éve: 2014
Sorozat: A Végzet Ereklyéi (#6)
Eredeti borító?: igen
Folytatás?: nem lesz
Fülszöveg
A Végzet Ereklyéi zárókötete
Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.
Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.
Mindig nehéz egy ilyen könyvről írni. Egy világsikerű sorozat zárókötete, a kedvenc írónőnk újdonsága, a kedvenc szereplőink történetének utolsó felvonása. Egy ilyen könyvet mindig nagyon beharangoznak, nem véletlen, hogy még a borító nyilvánosságra hozatala is akkora felhajtást kapott. Ilyen szintű felcsigázás után viszont kérdéses, hogy beváltja-e a könyv a hozzá fűzött reményeket? Hát, meglátjuk. Ízlések és pofonok kérdése.
Nem titok, hogy a TMI eredetileg egy trilógia lett volna. Fantasztikus volt az első három könyv, azóta is az Üvegváros a kedvencem a sorozatból. Aztán a nagy siker meglovagolásaként jött az ötlet, hogy akkor ezt talán nem kéne abbahagyni, és legyen még 3 könyv. (Ez nyilván nem pont így történt, de értsük a lényeget). Szóval jött egy Bukott angyalok városa, ami jó volt, jó volt, elment, de valahogy mégis más volt a színvonala. Ennek ellenére emlékszem, hogy az Elveszett lelkek városát rejtő kartondobozt annak idején gyakorlatilag sikongatva bontottam ki, és utána csak úgy faltam az oldalakat, aztán pedig nagyjából elégedetten csuktam be a könyvet. Még mindig nem volt olyan, mint az első három rész, de azért a Pokol Kelyhe kellőképpen fenntartotta az érdeklődést az utolsó részig.
Mivel annyira beharangozták, hogy rengeteg ember meghal majd, félve álltam neki a könyvnek, felkészülve arra, hogy a felét végigbőgöm majd, mint a HP utolsó részét. Most nem akarok spoilerezni, de ennek ellenére 1-2 ember volt, akit úgy konkrétan sajnáltam (bár ez nyilván nagyon szubjektív dolog). Persze a háborúban rengetegen meghaltak, de még csak el sem párásodott a szemem, pedig ennyire nem vagyok érzéketlen.
Voltak csattanók és fordulatok, de összességében semmi olyasmi, ami után levegőt sem mersz venni, vagy olyan, amire egyáltalán ne számítottál volna. Látszott, hogy Cassie biztonsági játékot játszik, és minden rajongónak meg akar felelni: nagyon óvatosan öldökölte a szereplőket, és bármi drasztikusat írt bele a könyvbe, utána általában (általában!) próbálta visszafordítani vagy enyhíteni. Nagyon érződött, hogy ez már az utolsó könyv, és talán ezért finomkodott annyira, lehet, hogy nem akart felháborodást kelteni semmivel, mert ezután ugye már nem lesz lehetősége visszacsinálni. Talán kicsit szadista vagyok, de én szeretem, ha egy író kínozza az olvasókat, nem lehet mindig minden hepi.
De ne csak rosszat mondjak: a humort még mindig imádtam. Többször is hangosan felnevettem, és olvasás közben ez szinte maradéktalanul eltüntette az ellenérzéseimet. Jace továbbra is hozta a formáját, Simon is sziporkázott, sőt, néha még Clary is el-elejtett egész jó poénokat. Számomra ez volt a könyv erőssége, már-már azt is mondhatnám, hogy az én szememben ez mentette meg. A következő pontban hozok is néhány idézetet. :)
Mint mondtam, néha ez a tojáshéjon való lépkedés engem egyes részeknél nagyon ki tudott akasztani, voltak olyanok, ahol konkrétan nevetségesnek éreztem a történéseket, mintha valami középszerű YA könyv lett volna, pedig nem az! Nem akarom azt mondani, hogy abba kellett volna hagyni az Üvegváros után, mert azért szerettem a sorozat másik felét is, és Sebastian tényleg rengeteg lehetőséget tartogatott, de valami nekem mégsem stimmelt...
Tudom, most egy szörnyű képet festettem a regényről, de ezt ne értsétek félre, egyszerűen arról van szó, hogy a negatív tulajdonságokat mindig könnyebb kiemelni, ennek ellenére nem volt unalmas, sablonosis csak néhány helyen, jóízűeket tudtam nevetni rajta és enélkül a könyv nélkül nem moly a moly, csak hát én többre számítottam volna. És ez is csak a mértéktelen promózás eredménye, annyira reklámozták az egészet, annyira drámainak állítottak be mindent előzőleg, hogy én egy idő után már erre is számítottam. És ha az ember nem azt kapja, amire számított, akkor persze, hogy csalódott.
Direkt a végére hagytam a legfontosabb új szereplőt, Emma Carstairs-t. Az ő vezetékneve ismerős lehet azok számára, akik olvasták a Pokoli Szerkezeteket: bizony, Jem egyik leszármazottjáról beszélünk! Ő az a lány, akiről a következő árnyvadász-sorozat, a TDA- A Sötét Cselek(nem végleges magyar cím) fog szólni. Eddig valamivel jobban vártam a TLH-t, ami a TDA után fog következni, időben viszont Willék sztorija után játszódik majd, de ez a könyv most nagyon felcsigázott. Emma nekem hamar szimpatikus lett, sokkal inkább, mint Clary: igazi kis belevaló, szókimondó főhősnő lesz belőle, az biztos! Nem mintha Claryt utálnám, de valljuk be, nem miatta szerettük meg a sorozatot. :) Szóval a lényeg, hogy Cassie ebben a könyvben vezeti fel a következő sorozatát, ami angolul is csak a jövő év második felében fog megjelenni valószínűleg, ezért nekünk 2016-ig kéne várni, de ahogy én ismerem magamat, biztosan beszerzem angolul, nem fogom kibírni. :D
Lehet, hogy alapjában véve lepontoztam volna a könyvet, de a vicces részek és Emma nagyon sokat javítottak rajta. TETSZETT ez a rész is, biztos, hogy még jó sokszor el fogom olvasni, és tudom, hogy ezért sokan megköveznek, de az értékelésem "csak":
Ne hasonlítsátok a többi ilyen pontszámot kapott könyvhöz, mert mostanában azért lényegesen szigorúbban pontozom szegény könyveket, mint mondjuk áprilisban, de elvből nem írok át régi bejegyzéseket! ;)
Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.
Árnyvadászok
A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.
Véleményem
Nem titok, hogy a TMI eredetileg egy trilógia lett volna. Fantasztikus volt az első három könyv, azóta is az Üvegváros a kedvencem a sorozatból. Aztán a nagy siker meglovagolásaként jött az ötlet, hogy akkor ezt talán nem kéne abbahagyni, és legyen még 3 könyv. (Ez nyilván nem pont így történt, de értsük a lényeget). Szóval jött egy Bukott angyalok városa, ami jó volt, jó volt, elment, de valahogy mégis más volt a színvonala. Ennek ellenére emlékszem, hogy az Elveszett lelkek városát rejtő kartondobozt annak idején gyakorlatilag sikongatva bontottam ki, és utána csak úgy faltam az oldalakat, aztán pedig nagyjából elégedetten csuktam be a könyvet. Még mindig nem volt olyan, mint az első három rész, de azért a Pokol Kelyhe kellőképpen fenntartotta az érdeklődést az utolsó részig.
Mivel annyira beharangozták, hogy rengeteg ember meghal majd, félve álltam neki a könyvnek, felkészülve arra, hogy a felét végigbőgöm majd, mint a HP utolsó részét. Most nem akarok spoilerezni, de ennek ellenére 1-2 ember volt, akit úgy konkrétan sajnáltam (bár ez nyilván nagyon szubjektív dolog). Persze a háborúban rengetegen meghaltak, de még csak el sem párásodott a szemem, pedig ennyire nem vagyok érzéketlen.
Voltak csattanók és fordulatok, de összességében semmi olyasmi, ami után levegőt sem mersz venni, vagy olyan, amire egyáltalán ne számítottál volna. Látszott, hogy Cassie biztonsági játékot játszik, és minden rajongónak meg akar felelni: nagyon óvatosan öldökölte a szereplőket, és bármi drasztikusat írt bele a könyvbe, utána általában (általában!) próbálta visszafordítani vagy enyhíteni. Nagyon érződött, hogy ez már az utolsó könyv, és talán ezért finomkodott annyira, lehet, hogy nem akart felháborodást kelteni semmivel, mert ezután ugye már nem lesz lehetősége visszacsinálni. Talán kicsit szadista vagyok, de én szeretem, ha egy író kínozza az olvasókat, nem lehet mindig minden hepi.De ne csak rosszat mondjak: a humort még mindig imádtam. Többször is hangosan felnevettem, és olvasás közben ez szinte maradéktalanul eltüntette az ellenérzéseimet. Jace továbbra is hozta a formáját, Simon is sziporkázott, sőt, néha még Clary is el-elejtett egész jó poénokat. Számomra ez volt a könyv erőssége, már-már azt is mondhatnám, hogy az én szememben ez mentette meg. A következő pontban hozok is néhány idézetet. :)
Mint mondtam, néha ez a tojáshéjon való lépkedés engem egyes részeknél nagyon ki tudott akasztani, voltak olyanok, ahol konkrétan nevetségesnek éreztem a történéseket, mintha valami középszerű YA könyv lett volna, pedig nem az! Nem akarom azt mondani, hogy abba kellett volna hagyni az Üvegváros után, mert azért szerettem a sorozat másik felét is, és Sebastian tényleg rengeteg lehetőséget tartogatott, de valami nekem mégsem stimmelt...
Tudom, most egy szörnyű képet festettem a regényről, de ezt ne értsétek félre, egyszerűen arról van szó, hogy a negatív tulajdonságokat mindig könnyebb kiemelni, ennek ellenére nem volt unalmas, sablonos
Direkt a végére hagytam a legfontosabb új szereplőt, Emma Carstairs-t. Az ő vezetékneve ismerős lehet azok számára, akik olvasták a Pokoli Szerkezeteket: bizony, Jem egyik leszármazottjáról beszélünk! Ő az a lány, akiről a következő árnyvadász-sorozat, a TDA- A Sötét Cselek
Lehet, hogy alapjában véve lepontoztam volna a könyvet, de a vicces részek és Emma nagyon sokat javítottak rajta. TETSZETT ez a rész is, biztos, hogy még jó sokszor el fogom olvasni, és tudom, hogy ezért sokan megköveznek, de az értékelésem "csak":
4.5
Ne hasonlítsátok a többi ilyen pontszámot kapott könyvhöz, mert mostanában azért lényegesen szigorúbban pontozom szegény könyveket, mint mondjuk áprilisban, de elvből nem írok át régi bejegyzéseket! ;)
Idézetek (csak saját felelősségre!)
"– A pasid nem normális- mondta Clarynek.
– Tudom, de legalább jóképű- felelte a lány. – Ez van."
" – Ez itt Zakariás testvér? […] Mikor lett ilyen dögös?"
" – Szívfájdalom szagát érzem – jegyezte meg Jace.
– Az csak a kínai kaja."
"– Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a
javításoknál, mint valaha volt – mondta Jace. – Talán a szív is ilyen."
" – Ha zavar, bármikor hívhatsz a teljes nevemen – közölte.
– Mark Antony Blackthorn? – Julian összehúzta a szemöldökét. – Azt sokáig
tart kimondani. És ha megtámad bennünket egy démon? Mire a neved
feléig jutok, meghalsz."
" – Zakariás testvér – mondta Isabelle. – A Dögös Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja januártól decemberig.
-Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek Naptára? – kérdezte Alec. – Meg lehet venni?"
" – Tortát nem sütöttem – ismételte a fiú,széles mozdulattal körbemutatva.
– Mégpedig három okból. Először is hiányoznak a hozzávalók. Másodszor
pedig,fogalmam sincs,hogyan kell tortát sütni.
– És harmadszor?
– Harmadszor,mert nem vagyok a csicskátok – jelentette ki Alec elégedetten."
" – Tudtam, kurvára tudtam! És szó sem lehet róla!Kizárt!
– Mióta használsz olyan szavakat,hogy „kurvára”?
– Amióta a helyzet kurvára megkívánja."
" – Talán vennem kéne valamit anyámnak – váltott témát keserűen a fiú. –
Mivel fejezhetem ki leginkább, hogy „köszönöm,hogy kidobtál a házból, és
úgy teszel, mintha meghaltam volna”?
– Orchideával talán?"
" – Azért most már egy jó ideje árnyvadász vagyok. Rám fér egy rendes fegyver, nem?
A fiú arcán lassan szétterült a mosoly.
– A legjobb fegyverbolt Dianáé a Flinta utcában.- Felcsillant a szeme. – Holnap délután érted jövök.
– Megbeszéltük- bólintott Clary.- Hadirandi lesz."
Zárásképp, avagy köszönet a fordítónak
Azért végső soron mégis ez volt az utóbbi években az egyik kedvenc sorozatom, és emellett nem tudok így elmenni, egy félig lehúzó kritikával. Nem Cassie-t szeretném éltetni, megteszik azt elegen, de persze sokakkal együtt nagyon hálás vagyok neki, hogy megteremtette ezt az egész világot.
Akire fel szeretném hívni a figyelmet, az a fordító, Kamper Gergely. Nincs egyedül, nagyon sok fordító dolgozik már csak a KMK-nál is, de ő és még néhány társa magasan kiemelkedik mindenki más közül. Elég egy silány fordítás, és máris nem lesz ekkora rajongótábora még a Csontvárosnak sem.
Szóval szerintem fantasztikus munkát végzett a párbeszédektől kezdve a mindenféle sajátos árnyvadász-kifejezés lefordításán át egészen a nevekig (de jó, hogy a bibliai neveket használta!), és bár Cassie-ben most egy ici-picit csalódtam, hangsúlyozom, hogy ez rá nem vonatkozik! Nagyon remélem, hogy a többi árnyvadász-sorozatot is az ő fordításában olvashatjuk majd! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése