Aki olvasta az Opált, pontosan tudja, milyen gyilkos függővége volt. Igazából bárki, aki olvasott már Armentrout- könyvet, sejtheti, milyen volt. Tényleg lógva hagyott a semmi közepén, a saját kezemmel meg tudtam volna fojtani az írónőt (illetve nem, dehogyis, jobban szeretem a könyveit annál, de így drámaibb a hatás... vagy nem?). Amikor befejeztem augusztusban a könyvet, még esküdöztem, hogy kibírom a magyar megjelenésig, mert ha elkezdek valamilyen nyelven egy sorozatot, akkor azt szeretem ugyanazon a nyelven befejezni, de ez az elhatározás pár nappal ezelőttig tartott csak ki... :D
Nyelv: ANGOL
Sorozat: Lux (#4)
Kiadta: Entangled Teen
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 400
Moly: 95%
Goodreads: 4.50
Várható magyar megjelenés: 2014 december-2015 január (számítsunk késésre!)
Folytatás?: van (Opposition)
A könyv dióhéjban
(Opál SPOILEREK!!)
Mint tudjátok, főhőseink megmentik Dawson szerelmét, Bethanyt, de végül egy szerencsétlen fordulat következtében úgy alakult, hogy Katy gyakorlatilag átvette a helyét, és ő került a Daedalus kezei közé.Ahogy eddig Dawson is elvetemült módjára igyekezett kiszabadítani Betht, most Daemon fejével sem lehet beszélni, hiszen "felperzselné a világot", hogy megmentse Katyt. Tényleg őrült dolgokra szánja el magát, és szerintem nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy elfogatja magát, hogy Kat közelébe kerüljön. Ez egyrészről valóban őrültség, másrészt viszont tényleg egy bátor tett, és az is igaz, hogy egy luxennek vajmi kevés esélye van másképp bejutni az 51-es körzetbe.
Így jutunk el oda, hogy a két főhősünk ha fogságban is, de együtt lesz. És higgyetek nekem, egy idő után már nem érdekel majd Titeket sem, hogy hol vannak, mert sokkal nagyobb kaliberű dolgokra derül fény, olyanokra, amik bőven túlmutatnak azon, hogy Daemon ki tudja-e szabadítani Katyt, vagy sem. Mellesleg azt hiszem, erre a kérdésre mindenki sejti a választ, úgyhogy olvasás közben a nagy átlag szíves örömest feledkezik el erről az apró problémáról, legalább eggyel kevesebb dolog miatt rágja a körmét.
Hogy mire számítsatok? Folyamatos fordulatokra, rengeteg érzelemre, hatalmas titkokra és egy újabb, ha lehet, még gyilkosabb függővégre. Én szóltam! :D
Húú, nem is tudom, hol kezdjem! Én tényleg úgy gondoltam, hogy simán kibírom a magyar megjelenésig, de aztán egy spontán ötlettől vezérelve mégis nekiálltam angolul. Amit jól tettem, de talán mégsem kellett volna, mert így tuti el kell olvasnom az Oppositiont is, de sajna még e-bookban sem éppen olcsó...
De nem baj, kezdjük az elején. Ugye tehát fordult a kocka, Daemon helyett Dawson az, aki boldogan élhet, de természetesen a testvéréhez hasonlóan ő is megtesz mindent, hogy segítsen neki. Az első dolga például az, hogy bezárja Daemont, aki így egy ideig nem tud kirohanni a vakvilágba...
Eddig minden könyvet Katy tolmácsolásában olvashattunk, de most, hogy a szereplőket szétválasztották, szerintem teljesen ésszerű, hogy Daemon is bekapcsolódott a "mesélésbe". Alapvetően ez a szerkesztésmód engem sokszor zavar, például A hűségesnél ki lehetett vele kergetni a világból, de Daemon és Katy esetében tökéletesen megállapítható, mikor ki beszél. Nem azért volt jó a kettős szemszög, mert megismertük a két szereplő érzéseit, mert szerintem azokról már bőven volt fogalmunk eddig is, hanem mert így az elején sokkal inkább érzékelhettük a távolságot. Aztán meg már furcsa lett volna, ha újra egy narrátorra váltunk.
Ez volt az első rész a sorozatból, amit nem magyarul olvastam (természetesen megveszem majd úgy is), ezért nem tudtam, mire számítsak a fordításhoz képest. Hát, le voltam nyűgözve...! Mint általában, eredeti nyelven most is jobban átjöttek a poénok, nagyon jó volt abban az eredeti stílusban olvasni, amit J. L. Armentrout megálmodott, de azt is le kell szögeznem, hogy a fordítás egyszerűen zseniális! Nagyon kíváncsi leszek a negyedik rész magyar változatára is, mert sok részletnél elgondolkodtam, hogy ezt vajon hogy lehetne úgy lefordítani magyarra, hogy értelmes legyen és jól is hangozzon- kíváncsian várom, milyen megoldásokat talál a fordító!
Ha már itt tartunk, folyamatosan röhögtem. Tényleg, az egész könyvet hangosan végignevettem, hihetetlen ez a humor és szarkazmus! Imádom, amikor egy szereplő (nem csak Daemon!) bármilyen helyzetben el tud ereszteni egy megjegyzést, és bármire képes frappánsan válaszolni. Utólag egyszerűen úgy érzem, alig volt komoly rész ebben 400 oldalban. Akármilyen drámai volt a helyzet, valaki mindig benyögött valamit, amin aztán az olvasó szakadt a röhögéstől.
Nem akarok jobban belemenni a történetbe, mert nem szeretnék spoilereket elejteni- amiből megjegyzem, rengeteg van. Amikor azt hiszed, hogy végre kicsit lenyugodtak a kedélyek, mindig jön valami új fordulat, vagy kiderül valami nagy dolog, és kezdődik az egész elölről. És nem, ettől nem lett olyan a könyv, mint egy rossz szappanopera, ami megint csak az írónő tehetségét dicséri. Mondom, volt, hogy tátott szájjal ültem, pedig nem szoktam magam ennyire beleélni magam egy könyvbe. Olyan szörnyű, több esetben egyenesen gusztustalan dolgokra derült fény, hogy nem tudom, ezt még hogyan lehet fokozni az ötödik könyvben. De őszintén szólva még nem is akarom megtudni, mert ijesztő belegondolni, hogyha azt is elolvasom, akkor kész, vége a sorozatnak, ami gyakorlatilag meghatározta az utóbbi egy-két évemet. Tényleg.
Érezni lehetett, hogy ez már az utolsó előtti könyv, és már nagyon közeledünk a történet lezárásához. Az eddigi könyvekben mindig egy ellenség volt, vagy az Arumok, vagy pedig a Daedalus. Az Originben már elkezdtek kirajzolódni a végső frontvonalak, amik azt gondolom, hogy az Oppositionban nagy szerepet kapnak majd, és az az ötszáz oldal egy jó befejezéshez méltóan majd egy háborúba torkollik. Jött a Daedalus, jöttek az arumok, jöttek a luxenek, és jöttek még a nem mondom meg, hogy kik is, és mindenki állást foglalt.
Tényleg próbálok nagyon óvatosan fogalmazni, de azt is el kell mondanom, hogy nem csak az előbbi bekezdésben említett dolgok mutatják, hogy már igencsak előrehaladtunk a sorozatban. Szerintem minden többkötetes történet esetén az első könyvekben az írók megpróbálják megkedveltetni a karaktereket az olvasóval, aztán pedig nyugodt lélekkel törik darabokra a szívüket. Mármint az olvasókét. Meg végül is a szereplőkét is...Ezzel arra akadok kilyukadni, hogy akármennyire is mondogatom, hogy végignevettem a könyvet, már komoly veszteségek is érik a szereplőket, és ezalatt nem csak azt értem, hogy több fontos karakter is meghal. Nem mondom, hogy kicsordult a könnyem, de azért én is ledöbbentem egy kicsit.
Még egy új szereplőt említenék meg: Archert. Ő egy nem mondom, mi, aki segít Daemonnek és Katynek kijutni az 51-es körzetből. Van egy bizonyos képessége, ami nagyon vicces szituációkat tud szülni, például Dee elég kínosan érezte magát szegény egy ilyen eset után. Mert egyébként neki megtetszett a srác, kíváncsi is leszek, hogy lesz-e köztük valami az ötödik könyvben, mert az Origin vége... Hát, nem tudom már, ki hol áll. Mindenesetre jó lenne Adam halála után valaki más mellett boldognak látni Deet.
Azt hiszem, eleget írtam már, és ha azt akarom, hogy bárki is végigolvassa ezt a posztot, akkor pont it kell befejeznem. Összességében annyit mondanék, hogy talán ez volt a sorozat legjobb kötete eddig (persze ahány szempont, annyi legjobbat lehet választani), az izgalom, az érzelmi töltés és nem utolsó sorban Daemon szarkazmusa a tetőfokára hágott. Én egyáltalán nem csalódtam, és már nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részre, de nem tudom megmondani, mikor fogom elolvasni, mert fáj a szívem most annyit kiadni egy e-bookért... :D Még az is elképzelhető, hogy karácsonyra meglepem magam egy nyomtatott példánnyal. :D
Jaa, és a pontozás. Na vajon? :D
Véleményem
De nem baj, kezdjük az elején. Ugye tehát fordult a kocka, Daemon helyett Dawson az, aki boldogan élhet, de természetesen a testvéréhez hasonlóan ő is megtesz mindent, hogy segítsen neki. Az első dolga például az, hogy bezárja Daemont, aki így egy ideig nem tud kirohanni a vakvilágba...
Eddig minden könyvet Katy tolmácsolásában olvashattunk, de most, hogy a szereplőket szétválasztották, szerintem teljesen ésszerű, hogy Daemon is bekapcsolódott a "mesélésbe". Alapvetően ez a szerkesztésmód engem sokszor zavar, például A hűségesnél ki lehetett vele kergetni a világból, de Daemon és Katy esetében tökéletesen megállapítható, mikor ki beszél. Nem azért volt jó a kettős szemszög, mert megismertük a két szereplő érzéseit, mert szerintem azokról már bőven volt fogalmunk eddig is, hanem mert így az elején sokkal inkább érzékelhettük a távolságot. Aztán meg már furcsa lett volna, ha újra egy narrátorra váltunk.
Ez volt az első rész a sorozatból, amit nem magyarul olvastam (természetesen megveszem majd úgy is), ezért nem tudtam, mire számítsak a fordításhoz képest. Hát, le voltam nyűgözve...! Mint általában, eredeti nyelven most is jobban átjöttek a poénok, nagyon jó volt abban az eredeti stílusban olvasni, amit J. L. Armentrout megálmodott, de azt is le kell szögeznem, hogy a fordítás egyszerűen zseniális! Nagyon kíváncsi leszek a negyedik rész magyar változatára is, mert sok részletnél elgondolkodtam, hogy ezt vajon hogy lehetne úgy lefordítani magyarra, hogy értelmes legyen és jól is hangozzon- kíváncsian várom, milyen megoldásokat talál a fordító!
Nem akarok jobban belemenni a történetbe, mert nem szeretnék spoilereket elejteni- amiből megjegyzem, rengeteg van. Amikor azt hiszed, hogy végre kicsit lenyugodtak a kedélyek, mindig jön valami új fordulat, vagy kiderül valami nagy dolog, és kezdődik az egész elölről. És nem, ettől nem lett olyan a könyv, mint egy rossz szappanopera, ami megint csak az írónő tehetségét dicséri. Mondom, volt, hogy tátott szájjal ültem, pedig nem szoktam magam ennyire beleélni magam egy könyvbe. Olyan szörnyű, több esetben egyenesen gusztustalan dolgokra derült fény, hogy nem tudom, ezt még hogyan lehet fokozni az ötödik könyvben. De őszintén szólva még nem is akarom megtudni, mert ijesztő belegondolni, hogyha azt is elolvasom, akkor kész, vége a sorozatnak, ami gyakorlatilag meghatározta az utóbbi egy-két évemet. Tényleg.
Érezni lehetett, hogy ez már az utolsó előtti könyv, és már nagyon közeledünk a történet lezárásához. Az eddigi könyvekben mindig egy ellenség volt, vagy az Arumok, vagy pedig a Daedalus. Az Originben már elkezdtek kirajzolódni a végső frontvonalak, amik azt gondolom, hogy az Oppositionban nagy szerepet kapnak majd, és az az ötszáz oldal egy jó befejezéshez méltóan majd egy háborúba torkollik. Jött a Daedalus, jöttek az arumok, jöttek a luxenek, és jöttek még a nem mondom meg, hogy kik is, és mindenki állást foglalt.
Tényleg próbálok nagyon óvatosan fogalmazni, de azt is el kell mondanom, hogy nem csak az előbbi bekezdésben említett dolgok mutatják, hogy már igencsak előrehaladtunk a sorozatban. Szerintem minden többkötetes történet esetén az első könyvekben az írók megpróbálják megkedveltetni a karaktereket az olvasóval, aztán pedig nyugodt lélekkel törik darabokra a szívüket. Mármint az olvasókét. Meg végül is a szereplőkét is...Ezzel arra akadok kilyukadni, hogy akármennyire is mondogatom, hogy végignevettem a könyvet, már komoly veszteségek is érik a szereplőket, és ezalatt nem csak azt értem, hogy több fontos karakter is meghal. Nem mondom, hogy kicsordult a könnyem, de azért én is ledöbbentem egy kicsit.Még egy új szereplőt említenék meg: Archert. Ő egy nem mondom, mi, aki segít Daemonnek és Katynek kijutni az 51-es körzetből. Van egy bizonyos képessége, ami nagyon vicces szituációkat tud szülni, például Dee elég kínosan érezte magát szegény egy ilyen eset után. Mert egyébként neki megtetszett a srác, kíváncsi is leszek, hogy lesz-e köztük valami az ötödik könyvben, mert az Origin vége... Hát, nem tudom már, ki hol áll. Mindenesetre jó lenne Adam halála után valaki más mellett boldognak látni Deet.
Azt hiszem, eleget írtam már, és ha azt akarom, hogy bárki is végigolvassa ezt a posztot, akkor pont it kell befejeznem. Összességében annyit mondanék, hogy talán ez volt a sorozat legjobb kötete eddig (persze ahány szempont, annyi legjobbat lehet választani), az izgalom, az érzelmi töltés és nem utolsó sorban Daemon szarkazmusa a tetőfokára hágott. Én egyáltalán nem csalódtam, és már nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részre, de nem tudom megmondani, mikor fogom elolvasni, mert fáj a szívem most annyit kiadni egy e-bookért... :D Még az is elképzelhető, hogy karácsonyra meglepem magam egy nyomtatott példánnyal. :D
Jaa, és a pontozás. Na vajon? :D
5/5***
Extra: rövid zenelista
Aerosmith- I don't wanna miss a thing
Adam Lambert- If I had you
Imagine Dragons- Demons
Adam Lambert- For your entertainment
Robbie Williams- Let me entertain you
Nagyon jóó.
VálaszTörlésNekem eddig ez a kedvencem amit olvastam a könyvről..
Hú, hát köszönöm szépen! :) <3 Nagyon örülök, hogy tetszett!
Törlés