2016. szeptember 20., kedd

Luxen: Daemon és Kat esküvője - I. rész

Sziasztok!

Jennifer L. Armentrout (a Luxen sorozat szerzője) egyszer megírta Kat és Daemon esküvőjét is, ezt a plusz részletet pedig ingyenesen, az interneten tette közzé (az eredeti változatot itt olvashatjátok). Egyikőtök megkeresett, hogy fordítsam le Nektek, én ezt megtettem, és itt is a szöveg első része. :)

Az esküvő

I. rész



-          -Miért vagy ilyen ideges? – kérdezte Dee.
      Hát ez tényleg egy jó kérdés volt. Fogalmam sem volt, miért érzem magam úgy, mint aki legurított egy karton Five-Hour energiaitalt. Kicsit még a kezem is remegett, és ha Dee helyett nekem kellett volna a hajamat csavarnom, abból katasztrófa lett volna.
-                   - Tudom, hogy hülyeség- mondtam összekulcsolt ujjakkal.  – Végül is már házasok vagyunk.
      Dee elővarázsolt egy hajcsatot. – Igazából megértelek. Az még nem volt igazi házasság.
     Daemonnek és nekem az a vegasi anyakönyvi kivonat is igazi volt, még ha álnevek is szerepeltek rajta. Ezzel biztosan sokan vitatkoznának, de szerintem nem a papíron lévő nevek döntik el,  hogy mennyire szeretsz valakit.
     És nem volt emberi vagy emberfeletti mód arra, hogy Daemon és én ennél jobban szeressük egymást, máskülönben felperzseltük volt a galaxist.
     De mindenki, aki fontos volt számunkra, esküvőt akart. Én is esküvőt akartam- minden hercehurcával együtt, és mivel én akartam, Daemon is. Ezt hívják szerelemnek.
       Bár elég jó esély volt rá, hogy kidobom a taccsot.
       Kinyílt az ajtó, én pedig majdnem odafordultam, de Dee fegyverként lóbálta felém a hajsütő vasat. – Álmodban se merd most megmozdítani a fejed!
     Összeszorított ajkakkal, tökéletesen mozdulatlanul ültem,  amikor valakinek a kuncogása visszhangzott mögöttünk.
-                    - Mintha meg akarna verni azzal az izével.
      Még a szemeim is kitágultak Lesa hangjára, és ha  nem fenyegetett volna az előbb említett veszély, úgy ugrottam volna fel, mint egy boldog fóka. – Lesa! Hát itt vagy!
-                     -   Mondtam, hogy jövök. A világért sem hagynám ki! – a hangja most már közelebbről jött, és Dee elég hosszú szünetet tartott egy gyors üdvözlő öleléshez. Viszonzásképp fél kézzel én is magamhoz szorítottam őt, mielőtt lehuppant az előttem lévő kanapéra, Dee pedig tovább nyúzott engem a hajgöndörítővel és a hullámcsatokkal. Lesa izgatottan bámult, egyenesen az arcomba. – A sminked egyszerűen tökéletes!
-                  - Mindent én csináltam!- büszkélkedett Dee.
      Én csak forgattam a szemem, de Lesa vigyorgott. Kisimította a hullámos tincseket az arcából. – Annyira örülök, hogy itt vagy!- mondtam, és komolyan is gondoltam. – Féltem, hogy az időjárás miatt nem indul a repülőd.
-                  Nem volt  semmi komoly. Még mindig esik a hó, de az utak azért tiszták- simított végig a bordó szoknyáján. – Nagyon szép ez a ház, mint az őrülten gazdagoké a HGTV-n.  Akarom tudni egyáltalán, hogy miért tartjátok itt az esküvőtöket?
      Olyan ideges voltam az izgatottságtól, hogy nem tudtam visszatartani a kuncogást. A ház elképesztő volt. Több emelet magas volt, kiegészítve egy hatalmas bálteremmel és egy végtelennek tűnő verandával.  a kastélyszerű otthonokra emlékeztetett a kormányzóság korából való regényekből.
-                       - Valakiké a fajtánkból- válaszolt Dee, miközben felfogott egy begöndörített tincset és beleszúrt egy csatot, kis híján átdöfve a fejbőrömet.  – Boldogok voltak, hogy hasznát vesszük.
         A mi fajtánkból.
        Furcsa és erőteljes szavak, mégis megszokottak lettek ebben a fokozatosan újjáépülő világban. Ennek ellenére kívülállónak még mindig alig mertük kimondani őket. Olyan szavak ezek, amelyek egyaránt kiválthatnak kíváncsiságot és gyilkos ellenségeskedést is az emberekből, de az esküvőm napján nem akartam erre gondolni.


A második részért kattints IDE! :)

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése