Íme, itt van a tegnapi részlet folytatása, Daemon és Kat esküvőjének második része! Az eredeti, angol verziót itt olvashatjátok. :)
Az első részért kattints IDE!
Az esküvő
II. rész
Amikor a véres csata után lecsillapodtak a
kedélyek a Luxenek inváziója és az emberek között, Daemon és én a többiekkel
együtt hazajöttünk Coloradóba. Hónapokba telt, mire megtaláltam Lesát. A
szüleivel még azelőtt elhagyta Petersburgöt, mielőtt a Luxenek elözönlötték a
Földet, és egy Chambersburg nevű kisvárosba költöztek Pennsylvaniában. Amint
felvettük a kapcsolatot és a repülőgépek menetrendje is visszaállt, lefoglalta
a jegyét Coloradóba.
Keserédes volt a találkozás, talán kicsit
elvetemült is. Daemon unszolásának engedve
elmondtam Lesának az igazságot arról, hogy miért tűntünk el, mielőtt
beköszöntött a pokol. Különös, de
egyáltalán nem volt olyan meglepett, egész jól fogadta, de azért furcsa volt
ennyire őszintén beszélni valakinek arról, mik is vagyunk valójában.
- - Jesszus, akkor sürgősen találnom kell magamnak
egy idegent- jegyezte meg Lesa, körbenézve a díszes hálószobában, ahol
készülődtünk. – Ti mind gazdagok és
szexik vagytok.
Ez azért nem minden esetben volt így, de
nem láttam értelmét, hogy erre rávilágítsak. Újra kinyílt az ajtó, ezúttal Beth
állt mögötte. A derekán ülő Ashley baba fehér, fodros ruhát viselt bordó
selyemövvel. A sötét haját hátrafogták egy csattal, hogy ne lógjon a pufi
arcocskájába, az ametiszt szemei pedig kíváncsian csillogtak.
Ashley még túl kicsi volt ahhoz, hogy
koszorúslány lehessen, és őszintén szólva egyikünk sem volt biztos benne, hogy
végig tudna sétálni a folyosón anélkül, hogy valami hihetetlenül bizarr dolog
történne közben. Mondjuk, hogy lebegteti a székeket. Szóval ő megmaradt tiszteletbeli koszorúslánynak.
Beth félénken Lesára mosolygott, és letette
Ashleyt a padlóra. A kislány dülöngélt egy picit, aztán kiegyenesedett. A
fényes, fehér Mary Jane cipői csak úgy kopogtak a padlón, amikor elindult Lesa
felé. Ashley várakozva mosolygott fel
rá.
Lesa először Ashley anyukájára pillantott,
aztán ránk. – Öhm, mit akar?
Felnevettem, mert Ashley esetében ez egy
kényes kérdés volt.
-
- Valószínűleg csak bámul téged egy ideig, aztán
megunja. Hátborzongató egy gyerek tud lenni- magyarázta Beth. Felénk fordult. –
Kész a bálterem. Lenyűgöző lett. Zseniális ötlet volt a karácsonyi téma.
-
-Én még mindig azt gondolom, hogy a rózsaszín
jobb lett volna- mormogta Dee.
Én inkább bölcsen csendben maradtam.
Egy pillanatra összeszorult a gyomrom.
Megérkeztek a koszorúslányok. A terem is elkészült. Egy órán belül esküvőm
lesz. Úristen.
-
- Kész is!- lépett hátra Dee.
Remegő lábakkal álltam fel, és odamentem a
nagy, egész alakos tükör elé. – Húha!- motyogtam. - Még magadon is túltettél.
Dee felnevetett. – Hát, igen.
A sminkje szolid, ugyanakkor érzéki volt.
Egy kicsi csillogó festék füstös hatást adott a szememnek, a barackszín pír
pedig csak úgy ragyogott. A rúzsom természetes rózsaszínű volt. És a hajam? Hát
hűha. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép lehet a hajam. Dee
begöndörítette és felcsavarta, aztán egy mérnöki pontossággal elhelyezett,
de laza kontyba fogta.
- - Most már csak a ruhát kell felvenned- mondta
Lesa, és elindult a ruhazsákért.
Kibogoztam a csomót, és azon tűnődtem, mit
gondolnának a lányok, ha táncra perdülnék, de mielőtt megtehettem volna,
eszembe jutott anya, és éles fájdalom hasított a mellkasomba.
Anyának ott kellett volna lennie.
Nagyon nehéz volt elviselni a hiányát,
érezni azt a bánatot. Nehéz volt nem arra gondolni, hogy milyen igazságtalan,
hogy nem lehet ott, de tudtam, hogy ez az utolsó dolog, amit anya akarna egy
olyan napon, aminek felhőtlenül boldogan kéne telnie.
Kopogtak az ajtón.
A folytatást ITT olvashatjátok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése