Tudom, tudom: nem ítélünk meg a borító alapján könyvet. Mégis, vannak olyan gyönyörűségek, amik mellett egyszerűen nem lehet elmenni, és Az aranykalitka a tökéletes példa erre. Hiába nem kapott olyan hűdenagyonjó értékeléseket külföldön, egyszerűen el kellett olvasnom- a Kiadó pedig volt olyan kedves, hogy küldött belőle egy recenziós e-könyvet.
Eredeti cím: The Gilded Cage
Fordította: Lami Juli
Kiadta: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 272
Eredeti megjelenés éve: 2016
Fülszöveg
A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai
farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az
angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az
1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt
megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen
elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa
látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre
több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine
idegekkel, amíg rájön az igazságra?
Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.
Az első fejezet, vagyis inkább prológus egy nagyon rövid betekintő Katherine virginiai életébe. Ekkor jelenik meg az ügyvéd, akitől megtudja, hogy valójában George és ő angol nemesek, sőt, nagyapjuk után egy hatalmas birtok tulajdonosai. A következő fejezetben egy nagyobb időbeli ugrással már Angliában járunk, és rögtön bepillanthatunk a főhősnő elit életébe. Szolgálók, öltöztetők, gyönyörű ruhák... Ez a kihagyás egyébként nagyon tetszett. Olvasóként nem kell "végignézni", ahogy a testvérek elbúcsúznak az otthonuktól, hanem egyből belecsöppenünk az új világba. Nem tudom, szándékos volt-e ez az írónő részéről, mindenesetre kitűnően sikerült érzékeltetni, mekkora hirtelen változást jelentett a költözés Katherine és George számára.
Innentől már pörögnek az események. A főbb szereplők kissé felszínes bemutatása és a mellékszereplők felvonultatása után szép sorban be is következnek a gyilkosságok, amikért többen is egy hírhedt szörnyeteget okolnak, aki a helyi legendák szerint az erdőben bujkál. Van, aki ezt elhiszi, van, aki azt mondja, baleset(ek) történt(ek), és ott van Katherine, aki meg van győződve arról, hogy a bátyját megölték.
A gyilkosságok és az ő nyomozása miatt azt mondhatjuk, hogy Az aranykalitka egy krimi, de valójában sokkal jobban húz a romantikus ifjúsági irodalom felé, igazából egy vérbeli YA regényről van szó. Ez azért is jó, mert "csak" kriminek ez a történet szerintem gyenge lenne. Megvan minden, ami a műfajhoz kéne, de a csattanó kiszámítható, az utolsó száz oldalon keresztül gyakorlatilag teljesen nyilvánvaló. Sőt, az igazat megvallva a szerelmi szál is egy kicsit elnagyolt volt (személy szerint a mellékszereplők sorsa sokkal jobban érdekelt ilyen téren), de a cselekmény két vonala egész jól kiegészítette egymást.
Ami viszont nagyon betalált, az a cím. Egyszerűen tökéletes. Hajszálpontosan leírja azt, amit Katherine érezhet a birtokon: az "aranyélet", a rengeteg pénz, ruha és más luxus ellenére rabnak érzi magát az új otthonában. Mint a madárka a kalitkában, akinek hiába adunk bármilyen finomságot, számára semmi sem érhet fel a szabadsággal. A cím és a borító együtt tökéletesen összefoglalják a történet hangulatát.
Összességében szerettem olvasni a könyvet. Tetszettek a ruhák leírásai, a hangulat, a bálok, és még sorolhatnám, de voltak hiányosságok is. Mint mondtam, a fordulatok az összes cselekményszálnál előre láthatóak voltak, pedig nagyon örültem volna néhány meglepetésnek. Hiányoltam a korszak áthatóbb bemutatását, és ugyanígy voltam a szereplőkkel is. A tetteikből ugyan megtudtunk róluk egyet s mást, Katherine-t pedig narrátor lévén úgy-ahogy megismertük, de szerintem az írónő nem árnyalta eléggé a karaktereket.
Ha tetszik a borító (és már hogy ne tetszene!), vagy valami másért felkeltette az érdeklődésedet a könyv, azt ajánlom, mindenképp olvasd el. Még ha nem is tetszik, akkor is gyönyörű lesz a polcodon. Ne számíts nagy durranásra, de ne is írd le előre. Én olvasás előtt megnéztem Goodreadsen az értékeléseket, és igencsak megijedtem, de azt kell mondjam, feleslegesen. Értékelni tudtam volna, ha a szerző végez egy kis kutatómunkát, hogy egy komolyabb hátteret alkothasson a regénynek, és hiányoltam a nagy csattanókat is, de ettől függetlenül ajánlom a könyvet, egy olvasást mindenképpen megér. Az értékelésem pedig:
Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.
Véleményem
Az első fejezet, vagyis inkább prológus egy nagyon rövid betekintő Katherine virginiai életébe. Ekkor jelenik meg az ügyvéd, akitől megtudja, hogy valójában George és ő angol nemesek, sőt, nagyapjuk után egy hatalmas birtok tulajdonosai. A következő fejezetben egy nagyobb időbeli ugrással már Angliában járunk, és rögtön bepillanthatunk a főhősnő elit életébe. Szolgálók, öltöztetők, gyönyörű ruhák... Ez a kihagyás egyébként nagyon tetszett. Olvasóként nem kell "végignézni", ahogy a testvérek elbúcsúznak az otthonuktól, hanem egyből belecsöppenünk az új világba. Nem tudom, szándékos volt-e ez az írónő részéről, mindenesetre kitűnően sikerült érzékeltetni, mekkora hirtelen változást jelentett a költözés Katherine és George számára.
Innentől már pörögnek az események. A főbb szereplők kissé felszínes bemutatása és a mellékszereplők felvonultatása után szép sorban be is következnek a gyilkosságok, amikért többen is egy hírhedt szörnyeteget okolnak, aki a helyi legendák szerint az erdőben bujkál. Van, aki ezt elhiszi, van, aki azt mondja, baleset(ek) történt(ek), és ott van Katherine, aki meg van győződve arról, hogy a bátyját megölték.A gyilkosságok és az ő nyomozása miatt azt mondhatjuk, hogy Az aranykalitka egy krimi, de valójában sokkal jobban húz a romantikus ifjúsági irodalom felé, igazából egy vérbeli YA regényről van szó. Ez azért is jó, mert "csak" kriminek ez a történet szerintem gyenge lenne. Megvan minden, ami a műfajhoz kéne, de a csattanó kiszámítható, az utolsó száz oldalon keresztül gyakorlatilag teljesen nyilvánvaló. Sőt, az igazat megvallva a szerelmi szál is egy kicsit elnagyolt volt (személy szerint a mellékszereplők sorsa sokkal jobban érdekelt ilyen téren), de a cselekmény két vonala egész jól kiegészítette egymást.
Ami viszont nagyon betalált, az a cím. Egyszerűen tökéletes. Hajszálpontosan leírja azt, amit Katherine érezhet a birtokon: az "aranyélet", a rengeteg pénz, ruha és más luxus ellenére rabnak érzi magát az új otthonában. Mint a madárka a kalitkában, akinek hiába adunk bármilyen finomságot, számára semmi sem érhet fel a szabadsággal. A cím és a borító együtt tökéletesen összefoglalják a történet hangulatát.
"Úgy érzem magam, mint egy vadon élő növény, amit behoztak a szobába és idegen földbe ültettek."
Összességében szerettem olvasni a könyvet. Tetszettek a ruhák leírásai, a hangulat, a bálok, és még sorolhatnám, de voltak hiányosságok is. Mint mondtam, a fordulatok az összes cselekményszálnál előre láthatóak voltak, pedig nagyon örültem volna néhány meglepetésnek. Hiányoltam a korszak áthatóbb bemutatását, és ugyanígy voltam a szereplőkkel is. A tetteikből ugyan megtudtunk róluk egyet s mást, Katherine-t pedig narrátor lévén úgy-ahogy megismertük, de szerintem az írónő nem árnyalta eléggé a karaktereket.
Ha tetszik a borító (és már hogy ne tetszene!), vagy valami másért felkeltette az érdeklődésedet a könyv, azt ajánlom, mindenképp olvasd el. Még ha nem is tetszik, akkor is gyönyörű lesz a polcodon. Ne számíts nagy durranásra, de ne is írd le előre. Én olvasás előtt megnéztem Goodreadsen az értékeléseket, és igencsak megijedtem, de azt kell mondjam, feleslegesen. Értékelni tudtam volna, ha a szerző végez egy kis kutatómunkát, hogy egy komolyabb hátteret alkothasson a regénynek, és hiányoltam a nagy csattanókat is, de ettől függetlenül ajánlom a könyvet, egy olvasást mindenképpen megér. Az értékelésem pedig:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése