James Dashner: Tűzpróba

Sziasztok!

Nem is olyan rég megérkezett Az Útvesztő folytatása, de a kezdeti hatalmas várakozás után sokakból ellenérzéseket váltott ki, nagyon megoszlottak a vélemények. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy nem sikerült megugrania az előző rész által igencsak magasan felállított lécet, de ettől függetlenül azért akadtak olyanok is, akiknek tetszett.

Talán kár volt elolvasni ezeket a véleményeket, mert a Tűzpróba így nálam is egy bizonyos hátránnyal indult...

Cím: Tűzpróba

Sorozat: Az Útvesztő (#2)

Írta: James Dashner

Fordította: Havadi Krisztina

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 416

Folytatás?: lesz

Eredeti borító?: nem

Fülszöveg

Az Útvesztő-sorozat második kötete.
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Thomas

A könyv (az első könyvre nézve természetesen a bejegyzés SPOILERES)

  Ugyanott vagyunk, ahol abbahagytuk. A tisztársokat kimentették az Útvesztőből, adtak nekik enni, elszállásolták őket és a többi. Csakhogy hamar rájönnek, hogy ezzel még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak. 

  Egyre furcsább dolgok történnek, Teresa eltűnik, helyette pedig megjelenik egy Aris nevezetű fiú (igen, több, mint valószínű, hogy Arisztotelészről nevezték el). Ahhoz, hogy ezt a helyzetet jobban ismertessen, kisebb spoilereket kéne elejtenem, és ezt most megspórolnám, mert személy szerint engem megleptek a könyv elején  lévő fordulatok (pedig nem voltak különösebben kiszámíthatatlanok), és ezt az élményt senkitől sem szeretném megvonni.

  Tehát így vagy úgy, nem mondom meg, milyen célból (mert ki sem derült pontosan), de Thomas a társaival együtt egy hatalmas sivatagban találja magát. Se növények, se állatok, se víz, se semmi, csak perzselő napsütés.

  Ez a második nagy megmérettetésük, az úgynevezett Tűzpróba. Mindannyiukat megfertőzték egy Kitörés nevű vírussal, mintegy motivációként: hogyha teljesítik a próbát, és két héten belül eljutnak a kijelölt "biztonságos menedékig", akkor megkapják az ellenszert. Ha nem, akkor hagyják őket megbolondulni és meghalni a sivatagban.

  A többi fejleményt szerintem derítsétek ki ti magatok! :)

Véleményem

  Mint mondtam, már alapból negatívan álltam a könyvhöz. Féltem, hogy James Dashner sikerkönyvének a folytatása is áldozatául esett a már-már hagyományos disztópia-effektusnak, amit leginkább A Beavatottnál és Az Éhezők Viadalánál tapasztaltam: kaptunk egy zseniális, mindent elsöprő, fantasztikus első részt, aztán a folytatások színvonala folyamatosan csökkent (én legalábbis mindkét trilógiánál ezt éreztem).

  Az Útvesztőért valósággal odavoltam, ezt gondolom, ti is észrevettétek (itt olvashatjátok a hozzá készült ajánlómat). Nem mondom, hogy a Tűzpróba is ugyanolyan triplacsillagos ötöst ért, de azért én nem tudok egyetérteni a nagy többség véleményével.

  Az igaz, hogy az első részt nehéz, gyakorlatilag lehetetlen überelni. James Dashner azonban megpróbálkozott, és ehhez bizony el kellett rugaszkodnia a talajtól. Az egész könyv egy nagy rakás

Minho (akit továbbra is imádok)

hülyeség, és ezt most komolyan mondom. Egy kupac értelmetlen gondolat, ami hogyha nekem jutott volna eszembe egy könyv írása közben, röhögtem volna egy jót, és inkább elmentem volna lefeküdni, mondván, hogy ehhez én már fáradt vagyok. Dashner viszont nem hátrált meg, és volt annyi bátorsága, hogy ezeket a hülyeségeket leírja, és meg kell mondjam, jól tette! Egy kerek történet lett a vége.

  Két külön világ, ezért nem akarom egymáshoz hasonlítani őket, de nézzük csak a Harry Pottert. Beszélő süveg, animágusok, furcsa elnevezések és röpködő motorok. Nem véletlen, hogy tucatnyi kiadó visszautasította az elején a kéziratot, mégis, mekkora világsiker lett belőle? Azt sem mondom, hogy James Dashner helyzete ugyanaz, de szerintem sokaknál ez is benne lehet abban, hogy úgy vélekednek róla, ahogy. Mert egyszerűen furcsa. Tele volt furcsa dolgokkal, amit olvasás közben fel sem tűnnek igazán, csak ha komolyabban elgondolkodsz rajtuk.

  Ezenkívül az író komoly tévutakra vitte a szereplőket. Tényleg nagyon durva dolgokat csinált velük, az olvasó pedig egy idő után eljut odáig, hogy már senkinek sem hisz. Ezt fel lehet fogni egy rosszfajta szappanoperaként is, de szerintem inkább olyan volt, mint egy több méter magas érzelmi hullámvasút.

  Bevallom, néha én is elgondolkoztam, hogy szükséges volt-e egy egy fordulat, de hát ez az írói szabadság. Higgyétek el, nem vagyok elfogult, akármennyire is szeretek egy könyvet, gond nélkül lehúzom és a földbe döngölöm a folytatását, ha nem tetszik, de ez most tetszett. Lehet, hogy hónapok múltán már nem így fogok érezni, de most egyáltalán nem vagyok csalódott. Nekem nagyon tetszett ez a rész is.

Hogy miért is?

1. Felhoztam az első résznél azt a pozitívumot, hogy gyakorlatilag nem is volt benne női főszereplő, csak a vége felé. Igaz, most már akadt jócskán lány a könyvben, és Teresa is nagyobb jelentőséggel bírt már, mégsem csapott át a sztori romantikus ömlengésbe, és még mindig azt éreztem, hogy a szerelmi szál háttérbe szorul. Ennek pedig örültem.
2. Szerintem minőségi a fordítás. Egyetlen egy eset volt, amikor nagyon felkaptam a fejem, és elgondolkoztam egy kifejezés láttán, hogy akkor most hányadik században is élünk. Először azt hittem, csak elgépelés volt, aztán több helyen is láttam, hogy nem felkeltenek, hanem felkÖltenek valakit, de annyi baj legyen, legalább jót mosolyogtam.
3. Egyedi a történet. Rengeteg disztópikus elem felismerhető benne, amikkel már találkozhattunk más könyvekben is, de ennek ellenére egy külön világ, tele egyedi ötletekkel.
4. Elrugaszkodunk a földtől. A könyv igazából egy lehetséges jövőkép, ami tényleg nem annyira valószerűtlen, de mégis rossz még belegondolni is.
5. Elgondolkodtató- és itt akkor folytatom az előző pontot. Nem mondom, hogy így fogja végezni az emberiség, de elképzelhető egy hasonló jövő, és az, hogy hova juthatunk a mai életmódunk mellett.
6. Uniszex. A fiúk körében is népszerű, és bárkivel lehet beszélgetni róla. Sőt, még az olvasásfóbiás öcsémre is rá tudom tukmálni.

  Lehet, hogy ezek hülye érveknek tűnnek, nem tudom. De igazából mindegy is. Nem kellenek okok ahhoz, hogy tetsszen egy könyv, ez tényleg ízlések és pofonok kérdése. Én nem tudtam letenni, vitt magával a történet, tetszett. Ennyi, mást már nem igazán tudok hozzáfűzni.

  És hogy akkor hány pontot adok rá? A triplacsillagos ötöshöz képest keveset, de mivel az említett néhány negatívum ellenére azért nagyon tetszett:

5/5